Jump to content

Rátóti Zoltán az igazgatói poszt nehézségeiről

2014. 09. 17. 13:34

„A kaposvári színház megkerülhetetlen a magyar színházi palettán.” – nyilatkozta Rátóti Zoltán, a Csiky Gergely Színház további öt évre kinevezett igazgatója.

„Egy színház eredményes működését az mutatja, hogy a közönség bejön az előadásokra és elégedetten távozik, és ezért az eredményért az ember sok mindent megtesz, fölülíródik minden konfliktus, minden hétköznapi nehézség, de ez csak akkor lehetséges, ha ehhez van egyfajta elszánás, azt is mondhatom, hogy elhivatottság.” – fejtette ki Rátóti Zoltán, mit értett második kinevezésekor „misszió” alatt.

Rátóti Zoltán felidézett egy Schwajda Györgytől, a színház korábbi igazgatójától „útravalóul” kapott mondatot: „aki korábban barátod volt, amíg színész voltál, a kinevezésed után az ellenfeled, helyenként az ellenséged lesz, mert a saját érdekeit akarja veled szemben, a színházzal szemben érvényesíteni”.

Az igazgató, aki nem tagadta, hogy a színházon belül vannak szakmai konfliktusok, a jelenlegi helyzetről azt mondta: a társulattal való munkakapcsolat kialakítása egy folyamatos tanulás, ami most kezd kikristályosodni. „Most 60-70 százalékban van egy olyan mag a társulaton belül, akikkel tiszteletben tartjuk, és képesek vagyunk elfogadni egymást.” – hangsúlyozta Rátóti, hozzátéve: azoknál, akik elutasítják, mint igazgatót, mint vezetőt, „ha megfeszülök, akkor sem tudom elérni, hogy megpróbáljanak együtt élni azzal, amit én gondolok”.

A társulat egy tagja korábban úgy nyilatkozott Rátóti Zoltánról, hogy „mára megtanult igazgató lenni”, ő maga így reagált erre: „Valóban bele kellett tanulnom a színház-igazgatóságba. Amikor a társulat élére kerültem, szükségem volt kompromisszumkészségre ahhoz, hogy működőképes maradjon a színház. Időt adtam magunknak, hogy megismerjük egymást.” – tette hozzá, elismerve, hogy egy színésznek mások az érdekei, mint egy igazgatónak, amelyet – színészként és igazgatóként – neki is nehéz volt tudomásul vennie és elfogadnia.

A második pályázatot ezért nehezebb is volt megírnia, hiszen míg az elsőnél „külső szemmel” még nem tudta pontosan felmérni, milyen helyzetbe kerül. Most azonban már pontosan tudja, hogy mik a nehézségek, mi az, amit „ólomövként kell cipelni – például a dicsőséges múltat – és mi az, ami az igazi megújuláshoz szükséges”.

A műsorstruktúráról szólva közölte: nem akar különösebb változtatást, továbbra is színes, változatos programot kínálnak a közönségnek, „de nem akarok a kommersz felé menni, az nem elégítené ki a társulatot, de az én ízlésemet sem. A kaposvári színháznak egy 70 ezres városnak, vonzáskörzetével együtt 150 ezer embernek kell megfelelnie, ezért minden évadban van operett, vígjáték, klasszikus és zenés darab, kortárs magyar vagy külföldi szerző művét is bemutatják, de nagyon fontosak az ifjúsági előadások és az a művészszínházi folyamat is, amelyet a stúdió-előadások képviselnek.”

„Szeretnénk elérni, hogy minél többen járjanak színházba.” – fogalmazta meg elérendő célját Rátóti Zoltán, aki azzal már elégedett lenne, ha a jelenleginél kétezerrel több, azaz nyolcezer felnőtt bérletes nézőjük lenne.

(fotó: origo.hu, forrás: szinhaz.hu)