Jump to content

„Mindenki számára ismerős problémát tárgyalunk”

2014. 09. 28. 16:42

Október 8-án mutatja be az Orlai Produkciós Iroda Znamenák István rendezésében a Folyón túl Itália című darabot a Belvárosi Színházban: Négy olasz-amerikai nagyszülő ül a vasárnapi ebédnél hétről-hétre és várja az unokát a nyüzsgő New York-i belvárosból. És ha már együtt vannak, elszabadul a konyhaművészet meg a valódi olasz téboly. Csakhogy Nick nagy bejelentésre készül…

Villáminterjú a rendezővel

Milyen generációs jelenséget, problémát tárgyaltok?

A darabban nem is közvetlen generációs problémáról van szó, hanem két lépcsőről: négy nagyszülő és egy unoka a szereplők. A nagyszülők két dolognak szentelték egész életüket: a munkájuknak és a családjuk, lévén olaszok: „Tengo famiglia – első a család!”. Meghatározóak számukra a kötelékek, az összetartás. Mindeközben jelen van a modern idő is, a megváltozott világ. Az unoka megpróbál megfelelni valamennyire a hagyományos rendnek is, vasárnaponta eljár a családi ebédekre, ám egyszer csak fontos lehetőséget kap a karrierjében. Ha elfogadja, nagyon messzire kell költöznie a nagyszülőktől, akik megpróbálnak elkövetni mindent, hogy ne hagyja ott őket.

Mennyit akartok megmutatni abból, hogy ez egy olasz család? A darab szerint folyton esznek, mindig fullasztó meleg van a házban.

Az étkezések adják a darab szerkezetét. Az életük lényege a hosszú, egymásba folyó ebédek, vacsorák és az ezzel járó családi együttlétek.

Egymás szavába vágós, zajos beszélgetésekre számíthatunk az asztal körül?

Természetesen magyar színészekként nem akarunk úgy csinálni, mintha mi is olasz emberek lennénk. Ugyanakkor a család sajátos életmódjából, temperamentumából rengeteg komikus elem származik. Ez utóbbit szeretnénk megmutatni, ez a színdarab alapja. Remek művészeket sikerült megnyernünk a produkcióba. Benedek Miklós és Szabó Éva, Lukáts Andor és Lázár Kati alakítják a szerető nagyszülőket, Szabó Kimmel Tamás pedig a mindennél jobban istenített unokát, őt az egyik legtehetségesebb fiatal magyar színésznek tartom.

Közszolgálati a kérdés, mégis egy generációs darabnál fontos megkérdezni: kinek ajánljátok az előadást?

Teljesen komolyan mondom: a legfiatalabbaktól a legidősebb korosztályig. Mindenki számára ismerős problémát tárgyalunk: a családtól való elszakadást. Nagyon megrendítő, ugyanakkor legalább ennyire vidám történet mondunk el.

Fognak nevetni a nézők?

Ez bizton állíthatom. Aki ismer engem, tudhatja, erre nálam egyébként is számítani lehet.

(fotó: 7ora7.hu, forrás: szinhaz.hu)