A fekete-fehér világban utoljára láthatjuk Csavargót, amint az elgépiesedett mindennapokban próbál boldogulni. Gyárban dolgozik a futószalag mellett, ahol csavarokat kell meghúznia. A modern pokol egészen az őrületbe kergeti, ezért bolondok házába zárják. Felépülése után azonban egy utcai zavargásba sodródik, így börtönbe kerül. Kiszabadulása után egy hajóépítkezésen kezd dolgozni, de egy hibája miatt a hajó elsüllyed, így mennie kell.

A szerelem is rátalál, megismerkedik egy szegény lánnyal, aki ennivalót lop. Charlie segít neki, de mindkettejüket elkapják, így ismét börtön vár rá és társára. A párnak azonban sikerül megszöknie, és innentől folytatódik a harc a kenyérért, munkáért, otthonért és szabadságért.

Az első dal

Bár a történet sokszor kacagtató, érezni belőle a változással szembeni kritikát. A modern kor pedig nem csak abban mutatkozik meg, hogy a hősnek gyárakban kell dolgoznia, hanem abban is, hogy a csavargó most először dalra fakad. Bár a filmben már felhasználtak más hanghatásokat is, és egy rádión keresztül párbeszédrészleteket is hallhat a néző, mégis ezt a filmet tartják a szakértők az utolsó nagy némafilm-komédiának.

Az ágrólszakadt, mégis megnevettető Csavargó 1914-ben született, amikor Chaplin bement a Keystone stúdió ruhatárába, majd a filmvászonról ismert felszerelésben lépett ki onnan. A kis Csavargó és a lány pedig éppen nyolcvan éve indult el utolsó, véget nem érő útjára, hogy felvegyék a harcot a modern, gyárakkal teli világban.