Andrássy Máté, Horváth Zoltán és Szabó Máté egy egészestés nevetésterápiát alkottak meg nekünk: kifejezetten arra készült, hogy a fáradt munkásemberek estéjét feldobja. Az előadás legelején kikerül a színpad bal alsó és jobb fölső sarkába az idézőjel, és innentől fogva az egész darab ennek a keretei közt értendő. A pantomim világába kalauzolnak el minket, de most nem szabad pusztán a dobozból kiszabadulós típusra gondolni – mutogatásra „szinkronizálnak” például Edda és Quimby dalokat is. Emellett színházi anekdoták és fiatalkori emlékek jelennek meg a színpadon; válogatások, visszautasítások és elnyert szerepek – mindez úgy, hogy a közönség is az előadás szerves részévé válik. Ha a nézők soraiból felhangzó gyöngyöző nevetés megcsapja a színészek fülét, beépítik; ha a feltett kérdésre másképp válaszolunk, mint elvárnák, beépítik azt is.

De minden jónak vége szakad egyszer – Zolika sem maradhat örökké Zolika, már sokkal inkább Zoltán – a PANkreátorok is elérkeztek az utolsó előadáshoz. A nagy finálé című műsorukkal lezárul az öt év, amit a nevettetésünkkel töltöttek. Aki még nem látta, annak feltétlenül el kell mennie most, amíg még teheti; aki pedig látta, annak mondanom sem kell – ezt a lezárást meg kell néznünk. Az egyetlen aggályom az előadással kapcsolatban az, hogy vajon hogyan fog mindenki beférni az Aranytízbe, aki megnézné a műsort – ráadásul ez alkalommal ingyenes lesz.

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: facebook.com; jegy.hu)