Psota Irén hosszan tartó betegség után, szívelégtelenség következtében, álmában hunyt el - tudatta a Madách Színház, amely saját halottjának tekinti a színésznőt, temetéséről később intézkednek. Szerdán az otthonában lett rosszul, fulladozni kezdett, kórházba vitték. A színésznő az utóbbi két évben rendszeresen kórházban volt, tavaly márciusban szívinfarktus miatt vitték be.

A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművésznő 1929. március 28-án született. gyermekkorától erre a pályára készül. Eleinte Dávid Irén néven játszott.

1952-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Rögtön leszerződött a Madách Színházhoz, ahol 1980-ig játszott. 1980–82 között a Népszínház, majd 1982-től 1990-ig a Nemzeti Színház tagja lett.

Akkor visszatért a Madáchba, ahol olyan más színészóriásokkal játszott együtt, mint Pécsi Sándor, Kiss Manyi, Tolnay Klári, Gábor Miklós. Minden műfajban otthon érzi magát.

A Madách Színház méltatása szerint klasszikus és kortárs drámák, vígjátékok és musicalek főszerepeinek tucatjait játszotta el hosszú és tartalmas pályafutása során. "Minden műfajban és minden szerepében kiemelkedőt alkotott. A színpadon és a magánéletben is rendkívüli hatással volt a kollégáira és a közönségre. Egyedi orgánuma és megjelenése különlegessé tette a legkülönlegesebbek között. Szeretett élni és az élet is szerette őt."

A Színházi Adattár szerint 127 színházi bemutató fűződik a nevéhez, hatvannál több filmben és számtalan TV-játékban játszott. Három nagylemeze jelent meg. Gazdag és színes pályájáról három könyvet is írt. Az utolsó, 2008-ban megjelent művének címe: Csak a halálom előtt olvasható el, de siess!

Utolsó színházi munkája a Psota, Psota, Psota! című önálló estje volt a Madách Színházban. A 80. születésnapja után, 2009. április 11-én, szombaton este játszott utoljára, aznap vonult vissza a színpadtól. Psota Irénnel a Madách Színház és a Magyar Színháztörténet legendás színésznője távozott.

Számos filmben nyújtott feledhetetlen alakítást. Többek között a Hideg napokban (1968), Az oroszlán ugrani készülben (1969), az Egy erkölcsös éjszakában (1977), a Szabadíts meg a gonosztólban (1979) vagy az Ördög vigyében (1992).