Jump to content

Démoni megszállottság, tiltott szerelem

2017. 01. 25. 10:14

Január 27-én mutatja be a Magyar Állami Operaház a világhírű kortárs zeneszerző, Eötvös Péter A szerelemről és más démonokról című operájának budapesti változatát.

„A kőlap az első csákányütéstől darabokra pattant, ésegy rézvörös, élő hajzuhatag ömlött ki a kripta üregéből.Az építésvezető meg a körülötte segédkező emberei egyben akarták kihúzni az egészet, és minél tovább húzták, annál hosszabb volt és dúsabb, egészen a tövéig, mely még hozzá volt tapadva egy gyerekkoponyához. A kriptafülkében csak néhány apró csont maradt utána, és a rücskös, salétrom marta kőlapon csak a keresztnév volt olvasható: Sierva María de Todos los Angeles. A földre kiterített gyönyörű hajzat huszonkét méter, tizenegy centiméter hosszú volt.

Az építésvezető egy cseppet sem csodálkozott rajta: elmagyarázta nekem, hogy az emberi haj a halál után is tovább nő, havonta egy centimétert, így tehát a huszonkét méter nagyjából kétszáz évnek felel meg. Nekem viszont nem tűnt olyan hétköznapinak a dolog, mert a nagyanyám gyerekkoromban mesélt nekem egy tizenkét éves márkilányról, akinek olyan hosszú haja volt, hogy úgy húzta maga után a földön, mint egy menyasszonyi fátylat, és aki egy veszett kutya harapásába halt bele: a Karib-tenger partvidékének falvaiban csodatévő szentként tisztelik." (Gabriel García Márquez: A szerelemről és más démonokról, Magvető Könyvkiadó, Budapest, Székács Vera fordítása, 1995.)

Bár akad olyan életrajzírója, aki szerint már ez is a fikció része, a Nobel-díjas Gabriel García Márquez ezt a történetet nevezi az előhangban A szerelemről és más démonokról című regénye ihletőjének – deez a bizonyos hajzuhatag és a márkilány varázslatos története nemcsak Márquezt, hanem az egyik legnagyobb kortárs zeneszerzőt, Eötvös Pétert is alkotásra inspirálta.Így akkor, amikor a Glyndebourne-i Fesztivál felkérte egy opera megírására, a Márquez-művet választották kiindulópontul.

A szerelemről és más démonokról rendkívül összetett témát dolgoz fel: a történet középpontjában a tizenkét éves Sierva Maria áll, akit szülei igen szeretetlenül nevelnek, ezért a különleges kislány a rabszolgákkal közelebbi kapcsolatot ápol, mint a saját családtagjaival. Amikor aztán a gyönyörű vörös hajkoronás Sierva Mariát – akinek születésétől fogva sosem vágták le a haját – megharapja egy veszett(nek vélt) kutya, felbolydul a környezete, ésaz ördögűzés semmilyen formájától nem riadnak vissza– készek arra, hogy akár a lány élete árán is megmentsék a lelkét a lehetséges veszettség képében beléférkőzött gonosztól. A kínzással is felérő gyógymódok a kolostorban is folytatódnak, ahová a kislányt küldik, egy pap, Cayetano atya azonban felfigyel a nem mindennapi teremtésre, és plátói szerelem szövődik közöttük.

A regény tehát nemcsaka különböző kultúrák egymás mellett élésének lehetőségével, a másság elfogadásával, a gonosznak hitt ismeretlenhez való hozzáállással, hanem a szeretetnek egy szintén nem átlagos, a környezet szemében elfogadhatatlan formájávalkapcsolatban is vet fel izgalmas kérdéseket, a Márquezre jellemző mágikus realizmus eszközeivel.

„Ez a fantáziavilág elősegíti, hogy a zenére koncentráljak, ne annyira a cselekményre. Ez az első operám a szerelemről, és az első kvázi-bel canto darabom, amely lehetővé teszi az énekesek számára, hogy megmutassák hangjuk szépségét" – nyilatkozta az operáról a zeneszerző. A librettó megírására aztán Hamvai Kornélt kérték fel, aki többnyelvű, az angol mellett joruba, latin és spanyol elemeket is tartalmazó szövegkönyvet készített.

Eötvös Péter operájának ősbemutatójáról így írt a Neue Zürcher Zeitung:Eötvös zenéje olyan színes és szuggesztív erejű, hogy a tiltás, a démoni atmoszférája, a szerelem és a szenvedély gőzölgő ösztönvilága azonnal megragadja az embert."A zeneszerző művét a premieren Európa egyik legelismertebb színházi rendezője, a Franciaországban élő román direktor, Silviu Purcarete vitte színre. A további ismétlések alkalmával a világ különböző pontjain Purcarete munkatársa, Rares Zaharia állítja változatlan formában színpadra a darabot.

(Forrás: kulturmozaik.hu)