Jump to content

Starred Up – Csoportterápia

2014. 08. 26. 11:41

Nincs fény az alagút végén. Cellák vannak, rácsok és korlátok. Évek vannak, amiket inkább átaludnának. Őrök vannak, akik minden eszközt bevetnek, ha kell. Szeretet van. Bajtársiasság van. Mozi van.

Kaszás Kornél írása

Ha a Young Adam vagy a Perfect Sense nem volt elég, hogy David Mackenzie rendező neve a memóriánkba olvadjon, akkor a Starred Up elvégzi ezt a feladatot is. Mert elvégzi, és ezzel felsorakozik az izmosabb börtönfilmek mögé.

Már a nyitás azonnal a sztori közepére repít, hiszen egyszerre érkezünk a börtönbe Eric-kel (Jack O’Connell), a tizenkilenc éves bajkeverővel. A megalázó helyzet azonnal beszippant, hiszen a vetkőzés, a testvizsgálat, a rabruhába való öltözés a nézőt is a rácsok mögé rántja. Mire azonban a sajnálat és a szánalom kettőse verne gyökeret a szívünkben, Eric pillanatok alatt fegyvert fabrikál magának, és olyan helyre rejti a magánzárkájában, amire csak a tapasztalt foglyok gondolnak.

Mert Eric állami gondozásban nevelkedett és magába szívott minden tudást és minden olyan érzelmet, ami a hányatott sorsú kölykök sajátja. Nem képes a beilleszkedésre, éppen ezért az emberekkel való kapcsolatát is az erőszak és a kilátástalanság mozgatja. A neveletlen börtönlakó karakteréhez viszont színész is kell, Jack O’Connell pedig tökéletes választás volt. Az arcberendezése néha elképesztően primitív külsőt kölcsönöz neki, máskor pedig egy harcost vagy egy szerethető fiút látunk. A mozdulatai természetesek és sallangmentesek, amik ráütik a hiteles jelzőt az alakítására.

Nem mintha Rupert Friend nem úgy hozná az elszánt nevelő, Oliver szerepét, ahogy az elvárható lenne. Ugyanez elmondható Ben Mendelsohnról is, aki Neville szerepében alakít kifogástalanul és hozza a sitt egyik befolyásos arcát. Az pedig az igazi fűszer, hogy Neville „másodállásban” Eric apja, akitől megvált ugye és inkább az államra bízta.

Kettejük egymásra találásáról is szól ez a film és arról, hogy a vér továbbra sem képes vízzé válni. Hiszen az apa sorsa a fiút is gyűrűző spirálként veszi körül és berántja a szennybe, ahol a túlélésért, valamint saját démonaival küzd mindenki.

És bár minden elítélt fuldokol a mindennapok mocskában, akadnak olyanok, akik néha a felszínre segítik egymást, hogy legalább egy slukk levegőhöz jussanak.

(fotó: intrigue.ie)