Jump to content

Szembenézni vagy tagadni? – Hernádi Judit a Happy Endingről

2014. 09. 07. 17:07

Nemcsak kibeszélik, hanem dalra is fakadnak nők a rákbetegségükről Anat Gov Happy Ending című darabjában, melyet Gergye Krisztián rendezésében mutatott be nyáron az Orlai Produkciós Iroda. Az előadás egyik főszereplője Hernádi Judit, a vele készült interjút (amelynek egy rövidített változatát közöljük) Csicsely Zoltán készítette.

Thalia, a színésznő karaktere a legrealistább a szereplők között azzal, hogy tisztán látja az állapotát. Nem látja értelmét a kemoterápiának, mert a legjobb képet szeretné hagyni maga után. Személy szerint ön egyetért a döntésével?

Nem tudom. Soha nem voltam még ilyen élethelyzetben. Nem is akarok belegondolni. Nem tudom azt sem, mi lenne velem, ha megerőszakolnának, vagy ha gyilkos lennék. Mégis játszottam már ilyen szerepeket is.

Hogyan old meg egy színész ilyen feladatokat?

Elképzel valamit annak mentén, amit az író megírt.

Mennyit kell megmutatni a szerepben abból, hogy Thalia színésznő? Van ennek jelentősége?

A leglényegesebb az, hogy egy emberről van szó. Annak, hogy színésznő, annyi a jelentősége, hogy erős hivatástudat él benne.

Ez a negyedik szerepe az Orlai Produkciós Irodánál, a Bandy lányok, a Római vakáció és a Hitted volna? után. Ez egy elég erős kötődésnek tűnik.

Nagyon örülök, hogy hív Orlai Tibor. Ez azt jelenti, hogy jó tapasztalatai vannak velem. Nekem is vele. Nagyon érdekes és jó feladatokat kaptam tőle. A Bandy lányok Udvaros Dorottyával kemény kihívás volt mindkettőnk számára, szívügy lett belőle. Kellemes munka a Hitted volna? Kern Andrissal, és a Római vakáció is, amit tavaly nyáron mutattunk be Szentendrén. Ott játszottam először együtt Fekete Ernővel. Mind személyre szabott feladat és kihívás, remélem, meg tudok felelni nekik.

Hogyan társítható össze a darab komoly témaválasztása a dalokkal és a fanyar humorral?

Ez egy prózai revü. Nagyon különleges zenei világa van és sajátosak a dalszövegek is. Nem slágerek, hanem olyanok, amik illenek a kórházi környezethez. A rákról mindenképpen beszélni kell, nincs olyan ember 30 fölött, aki valamilyen módon ne találkozott volna már vele. Ez a betegség létezik, lelki és testi fájdalmat okoz. Nem lehet érteni, mitől alakul ki. Az egyik kezelési mód a tagadás, a másik a szembenézés. Mi az utóbbit nézőpontot erősítjük az előadásunkkal.

Változott az előadás a bemutató után? Mik az első előadások tapasztalatai?

Féltünk, hogyan fogadja majd a közönség ezt a nagyon sajátos hangvételű produkciót, de a reakciók sokkal jobbak, mint vártuk. Kimondhatjuk: szereti a közönség.

(fotó: borsonline.hu, forrás: szinhaz.hu)