Jump to content

Locke – A telefon diadala

2014. 10. 18. 18:26

Egy telefonhívás. Aztán még egy. A sztráda egyhangú képe. Szótlanul suhanó fénycsóvák. Nyugodtan haladó autók. Újabb telefonhívás. És egy ember, aki válaszol: Ivan Locke.

Kaszás Kornél írása

Tom „alfahím” Hardy az egyik legjobb. Ivan Locke szerepében pedig újra bizonyít, amire már csak azért is szükség van, mert ő az egyedüli látható szereplője Steven Knight alkotásának. Hardy, valamint a film forgatókönyv írója és rendezője nem először dolgozott együtt és úgy látszik, a közös munka mindkettejükre pozitív bélyeget sütött.
A Locke első blikkre „ijesztő” lehet azoknak, akik filmet főhős, csinicsajszi, főgonosz, harc és robbanás nélkül nem tudnak elképzelni. Ebben a filmben egy szem főhős van. Az apa, a férj, a szerető, a felelősségteljes szakember, aki egyszer tér le az egyenes útról és máris a kanyargós autópályán találja magát.

A sztori nem minden idők legnagyobb filmes varázslataként kúszik be a mozis enciklopédiák lapjaira, ugyanis Ivan Locke jól megtervezett és kiszámított élete nem a legizgalmasabb történet. Ha azonban a tökéletes gépezetbe egy tökéletlen elem kerül, az a betonig letarolhat mindent az életében. Mert mi történik akkor, ha a férfi egyszer megbotlik, és a mámorosan magányos éjszakában egy másik nővel találja magát? Mi történik, ha a szülés előtt álló nő senkire sem számíthat csak erre a családapára, aki egyszer szórta magját másik kertbe és gyümölcsöt termett.

A film egyértelműen Tom Hardy „vanmensója”, hiszen csak őt látjuk, miközben az autóját vezeti, és kihangosítva beszél élete legfontosabb szereplőivel. A felesége, fia, főnöke vagy éppen a beosztottja hangjai is egész hitelessé teszik a mozgóképet, de az anyósülésre csempészett pálmát egyértelműen Hardy viszi el. Bár a játékához az is nagyban hozzájárul, hogy a kamera beállítások és a plánok sem unalmasak és az amúgy egysíkú helyzetet egészen élvezhetővé teszik.

A befejezés pedig csodálatos. Mindig van megváltás, mindig van bűnbocsánat, és mindig van újjászületés, még akkor is, ha az életbe kicsit bele kell halnunk ahhoz, hogy újra élhessünk.

(fotó: quinlan.it)