Jump to content

„Na, megint mondtál valami idézhetőt”

2015. 10. 08. 16:00

Az idei év egyik legjelentősebb tudományos-fantasztikus filmje az Ex Machina. A történet dióhéjban annyi, hogy egy fiatal programozó fiú lehetőséget kap arra, hogy tesztelje egy feltaláló legújabb mesterséges intelligencia-prototípusát.

Caleb hét napig él egy házban, amelyben létrehozták azt, a talán mindent elsöprő felfedezést, akivel a fiú normális emberi kapcsolatot tud létesíteni – hadd ne mondjam, valószínűleg bele is szeret. Nem véletlen használtam az aki szót: Ava, a robotlány, a teljes film során emberként viselkedik, és nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a Turing-tesztet is kiállja. (Tudjátok, ez az a módszer, amivel hivatalosan meg lehet állapítani egy mesterséges intelligenciáról, vajon képes-e emberi válaszokat adni a kérdésekre.)

Kicsit Pinocchiós, kicsit Almodovaros sci-firől van szó, ahol a szereplők sorozatosan ostobának tettetik magukat, és sorozatosan túljárnak egymás eszén. De ennél többet már nem árulhatok el a történetről – nézze meg mindenki magának. Vagy ha nincs kedvünk egyedül filmezni, viszont a mozi unalmas, drága, és különben is ki akar ma már moziba járni, akkor is van egy ötletem. Október tizennegyedikén, az ELTE Bölcsészkarán beszélgetéssel egybekötött filmvetítés lesz. Mivel zömében bölcsészek várhatók az eseményre, ne számítsunk arra, hogy sok újat tudunk majd meg a mesterségesintelligencia-kutatások technikai és biológiai megvalósulásairól, arra viszont annál inkább, hogy az MI etikai vetületeiről, az ilyesfajta gépesítés megjelenésével járó társadalmi-pszichológiai vonzatokról szó eshet.

gL

(Forrás: kulturmozaik.hu/Fotó: puskinmozi.hu)