Lázár Ervin 1936-ban született Lázár István uradalmi ügyintéző és Pentz Etelka gyermekeként. A Kossuth-díjas író, elbeszélő és meseíró a Tolna megyei Alsó-Rácegrespusztán nevelkedett egészen 1951-ig. Felsőrácegresre, majd Sárszentlőrincre járt iskolába, tízéves korában pedig a székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumba került. Amikor 1948-ban államosították az iskolát, egy idős tanár magántanítványa lett Sárszentlőrincen. 1954-ben érettségizett, majd a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemre járt, és bölcsészetet tanult.

Dolgozott újságíróként, először az Esti Pécsi Naplónál, majd a Dunántúli Naplónál és a Jelenkornál. Közben megszerezte a magyartanári diplomát. Az Élet és Irodalomnál tördelőszerkesztőként helyezkedett el, 1971-től 1989-ig pedig szabadfoglalkozású író volt. De alapító tagként dolgozott a Magyar Fórumnál, munkatársa lett a Magyar Naplónak, a Pesti Hírlapnak és a Magyar Nemzetnek, és a Hitel olvasószerkesztőjeként is tevékenykedett.

A leginkább mégis meséi tették ismertté, amelyeket gyermekek és felnőttek is örömmel olvastak. Írásait a gyermekkora inspirálta. Szövegeit gyakran feldolgozták színházi, filmes adaptációk és rádiójátékok formájában, illetve ő maga is írt hangjátékokat. Az 1964-ben megjelent A kisfiú meg az oroszlánok című kötetét Réber László illusztrálta, aki ekkortól kezdve az íróval rendszeresen együttműködött. Meseregényéért, a Berzsián és Didekiért 1982-ben nemzetközi Andersen-diplomával tüntették ki.