Jump to content

„Igenis, Sötét Nagyúr!” - Magyarázkodás a köbön

2015. 08. 15. 10:15

Ki ne ismerné azt a fantasy-zsánert, amikor a nagyon gonosz és nagyon tehetséges Főgonosznak csak ostoba és alkalmatlan sameszai vannak, akik egyetlen rájuk bízott feladatot sem képesek végrehajtani? Nos, van egy társasjáték, amely ezzel az alapfelállással operál.

Az „Igenis, Sötét Nagyúr!” egy igazi partijáték, vagyis akkor a legjobb a játékélmény, ha minél többen játsszák. Legalább négy fő kell hozzá, de hat-nyolc koponyával a legjobb. És azt is elmondjuk, miért. A játékosok jó része ugyanis mind apró, zöld és nyomoronc goblinokat fognak alakítani, akik immáron sokadszorra is kudarcot vallottak uruk, a rettenetes Rigor Mortis Nagyúr előtt. A szabályok pedig szigorúak: valakinek felelnie kell a csapat bukásáért. A játékosok célja egyszerű: „Mindegy, hogy ki viszi el a balhét, amíg az nem én vagyok. És ha hazugsággal, ködösítéssel és mellébeszéléssel ráhúzhatom másra a vizes lepedőt, miért is ne tegyem meg?” Csakhogy mindenki egyszerre tervezi ugyanezt, és ebből bizony éktelen nagy félreértések lehetnek, miközben a Nagyúr megpróbálja kibogozni, mi is történt.
Mert az egyik játékos alakítja Rigor Mortist, aki felelőst keres és nem rest megbüntetni a tiszteletlenné vagy kezelhetetlenné váló szolgáit. Vagy azt, akinek a hebegés-habogása nem nyerte el a tetszését, vagy aki túl sokat pofázik közbe mások szavába, vagy aki egyszerűen csak kihívóan pislogott. A lehetőségek száma végtelen, hiszen a játék első számú szabálya: RIGOR MORTISNAK MINDIG IGAZA VAN. Ha ő pikkel valakire, vagy valakivel nyíltan kivételez, ez van.
A játék során a játékosok kártyákat játszanak ki a kezükből, méghozzá kétfélét is. Ötletkártyát, amin háromféle szabadon felhasználható elem van (egy cím, egy kép és egy idézet), illetve bemártás-kártyát, amin vagy egy feltartott tenyér van, ami a közbepofázást hivatott megjeleníteni, vagy egy mutató kéz, ami a bevádolást. Esetleg mindkettő, ez a joker. Akinek magyarázkodnia kell, az elkezd egy történetet, amelybe felhasznál egy-három ötletkártyát, a végén pedig bemószerol valakit egy másik játékost. Ha nincs bemártós kártyája, csak reménykedik benne, hogy valaki közbevág. Vagy a Sötét Nagyúr közbekérdez. Aztán ha másra kerül a sor, a játékos felhúz három ötletkártyát. Bemártós kártyát viszont nem kap automatikusan, csak ha felé fordul a Nagyúr figyelme. Rigor Mortisnak ezzel szemben csak három kártyája van, amelyek az egyre mogorvább Nagyurat mutatják. Ha valaki kap egy ilyen Lesújtó Pillantást, véget ér a köre, és felhúz három-három új lapot mindkét pakliból. A játék addig tart, amíg valaki bűnbak nem lesz, azaz meg nem kapja mind a három Lesújtó Pillantást. Ekkor a Nagyúr agyonsújtja az illetőt egy villámmal, és kezdődhet az új játék… ahol az előző parti vesztese lesz az Sötét Nagyúr.

A játék egyszerre pörgős és szórakoztató, egy-egy jobban sikerült alkalom után jókat lehet anekdotázni róla. Természetesen kell hozzá némi fantázia, mesélői hajlam és kreativitás, de ebbe hamar bele lehet jönni. Itthon jelenleg nem igazán kapható, használtan vagy külföldről lehet megvenni. De megéri várni rá.

(szl)

(forrás: kulturmozaik.hu / fotó: cherubion.hu)