Jump to content

Gloom – Kérsz egy kis ciánt a teádba, drágám? (II.rész)

2015. 10. 01. 15:00

„- Frank bácsikádnak múlt héten leégett a háza, elkapott valami csúnya betegséget és még ki is rabolták.
- A mázlista!”

A játék célja, ahogy ez már lenni szokott, a győzelem. És az győz, akinek a végén a legtöbb pontja van. A Gloom esetében viszont a legtöbb negatív ponttal, ugyanis a családtagokat érő balszerencsének pontértéke van, és igen bizarr lenne a nyomorúságot pozitív számokkal jelezni. No meg akkor mivel jeleznénk az oly ritka boldog eseményeket?
A játék kidolgozása egyszerűen zseniális. A kártyák mind műanyagból vannak, tehát egészen jól ellenállnak a víznek és egyéb szennyeződéseknek. A családtagokat jelölő lapok kivételével mindegyik átlátszó középen, így egymásra pakolhatóak és láthatóak rajtuk a mindenkori összes pozitív és negatív értékek. És ha egy értéket egy másik eltakar, akkor az új látható pontot kell figyelembe venni.
Kezdésnél mindenki kiválaszt egy családot, majd képpel fölfelé kirakja maga elé a családtagjait. Majd húz annyi kártyát, amennyi engedélyezett neki. Ha erre épp nincs semmilyen megkötés, öt kártya lehet mindenki kezében. Amikor pedig rákerül a sor, kijátszhat két kártyát. Vagy dobhat két kártyát. A köre végén pedig felhúz annyi lapot, amennyit szabályosan a kezében tarthat. Valamiért több lenne? Semmi probléma, amíg több lapja van, nem húzhat a köre végén.
A kártyák három fő típusba tartoznak: módosító lapok, eseménylapok és halállapok. Főszabály szerint halálkártyát a játékos csak a köre elején játszhat ki, amúgy pedig olyan lapokat játszik ki a kezéből a maga vagy más karaktereire, amilyeneket csak szeretne. Majd jön a következő játékos, és így tovább. És ha valaki végül – vagy végre – meghal, akkor egyszerűen csak a legalul levő karakterkártyát kell megfordítani, a pontszámok pedig végig láthatóak maradnak. Fontos, hogy a mindenkor legfelül levő kártyán látható utasítások élnek.
A végén szeretnék kitérni a játék egy fontos aspektusára: a történetmesélésre. Kártyákat pakolni és pontokat számolni bárki tud. De ha el tudjuk mesélni élvezetesen, hogy mi, miért és hogyan is történt szerencsétlen családtagunkkal, az egy egészen új szintre emeli a játékot.

A játékhoz erős angoltudás szükségeltetik, speciális humorérzék és hasonszőrű cimborák. Ha ezek megvannak, akkor már csak a játékot kell megvásárolni, amely 7000 forintba kerül. Vannak természetesen kiegészítők, újabb családokkal, extra helyszínekkel és eseményekkel, de amíg csak négyen vagyunk, bőven elég az alapjáték is.

(szl)

(forrás: kulturmozaik.hu / fotó: kulturmozaik.hu)