Az első országos hazai színésziskola létrejöttéig hosszú út vezetett. A magyar színjátszás első temploma 1837-ben Pesti Magyar Színház néven nyitotta meg kapuit, elnevezése 1840-ben lett Nemzeti Színház. I. Ferenc József 1863. május 10-én kelt leirata a fogyatkozó művészi erők gyarapítása céljából elrendelte egy színitanoda felállítását, a fenntartásra az országos alapból 10 ezer, később 11 ezer forintnyi javadalmazást rendelt.

A Színészeti Tanoda 1865. január 2-án kezdte meg működését a pesti Újvilág (ma: Semmelweis) utcában. Az intézmény felügyeletét az országos színházi bizottmány látta el, az alapszabályokat a főigazgatónak felkért Festetics Leó gróf és az aligazgató Gyulai Pál dolgozták ki. A tanoda személyzetét az első időszakban a főigazgató, három drámai tanár (köztük az aligazgató), két ének, egy-egy zongora és tánctanár, valamint a titkár alkotta.

Az intézménybe tizenöt évesnél idősebb lányok és tizennyolc év feletti fiúk jelentkezhettek, a tanulmányi idő három év volt. Mivel a Nemzeti Színház akkoriban operaelőadásokat is tartott, a Tanodának énekeseket és prózai színészeket egyaránt kellett képeznie, évente egy-egy drámai és operai osztály indult.

Az első, 1865-ös tanév rögtön három évfolyammal indult, a másodikra és a harmadikra olyanok kerülhettek be, akik már szereztek tapasztalatokat a színészetben vagy elvégeztek más tanintézetet. A jelöltekről 6-8 hetes próbaidő után döntötték el, hogy folytathatják-e tanulmányaikat. Az órákat a nők a férfiaktól elkülönítve hallgatták.

A hallgatók száma fokozatosan emelkedett, az első évtizedben a drámai tagozaton 140-en, az operain 187-en végeztek. A Tanoda hamar kinőtte az eredeti, három szobából álló helyszínt, s több költözés után a Nemzeti Színház melletti bérházba költözött a Rákóczi út és a Múzeum körút sarkán, a nyilvános vizsgákat és az évközi előadásokat ezután a Nemzeti Színházban, illetve a fennhatósága alatt működő Várszínházban tartották.

A Tanodában folyó színésznevelés első harminc évét a Nemzeti Színház kiemelkedő rendezőjének és igazgatójának, Paulay Ede munkássága fémjelezte. Paulay az alapítástól 1894-ben bekövetkezett haláláig tevékenykedett az iskolában, ahol ekkor alakult ki és szilárdult meg a tanmenet és a nevelési-oktatási metódus. A stafétabotot Váradi Antal vette át tőle, az ő érdeme, hogy a Színművészeti Akadémia 1905-ben állandó otthonba költözhetett a Rákóczi út 21. szám alá, ahol azóta is működik, 1948-tól Színház- és Filmművészeti Főiskola, 2000 óta pedig Színház- és Filmművészeti Egyetem néven.

(fotó: 7ora7.hu, forrás: szinhaz.hu)